Korunk egyik legkedveltebb panírozott frissensültje a “Cordon bleu”. A sonkával és sajttal töltött karajszelet méltán nyerte el ezt az elismerő címet, hiszen egész Európában, vagy talán azon túl is felettébb népszerű.
A Magyarországra való “beszivárgása” viszont koránt sem problémamentes. Úgy a 90-es évek végén, illetve a kétezres évek elején kezdett hazánkban tért hódítani a közönséges rántott hús eme elegánsabb változata. Készülhet sertéskarajból, de az igazi borítás a borjúkaraj. Töltete a főtt sonka és a sajt, ami eredetileg ementáli, vagy gruyere, de hazánkban megteszi a jól ismert trappista sajt is.
De miért is írom ezt a bejegyzést?
Hát azért, mert az idegenül hangzó neve nem úgy jött át a magyar mindennapokba, mint kellene. Talán a név idegen volta, illetve más nevekhez való hasonlósága okozta?! Cordon … Gordon? Bleu … blue?
Hányszor látom éttermek, büfék étlapjain helytelenül írni “Gordon blue”-nak, illetve hányszor hallom ételrendeléskor helytelenül a “kérek egy Gordont” kifejezést.
Azt hiszem épp ideje rendet tenni a témában. Talán eme írás elolvasása után sokakban megvilágosodik a történelmi étel valódi eredete.
A Cordon bleu egy nemzetközi szakácsiskola. Ennek neve valószínűleg a La Cuisinière Cordon Bleu („a jó szakácsnő“) nevű ínyenc gasztronómiai újságra vezethető vissza. A lapot Marthe Distel újságírónő alapította 1895-ben, ki főző tanfolyamai révén vált híressé. Ezen tanfolyamok egyike volt a párizsi Le Cordon Bleu szakácsiskola.
Mit is jelent a kifejezés?
A rend díja egy arany kereszt volt, amely egy széles égszínkék szalagot viselt. Ezt a szalagot nevezték Cordon bleu-nek.
Cordon = szalag – gondoljunk itt például a rendőrkordonra, ha már mindenáron asszociálni akarunk. A bleu pedig kéket jelöl – úgy mint több más nyugati nyelvben. Ez az elit elnevezés annak idején meglehetősen exkluzívnak számított.
A rend lovagjai rendszeresen összejöttek és kialakultak az “un repas de cordons bleus” (egy finom ünnepi étkezés), valamin az “être un véritable cordon bleu” („kiválóan főzni tudni“) kifejezések. 1895 óta a Cordon bleu nevet szinte kizárólag a kulinária területén alkalmazták (lásd Cordon bleu hússzelet).
Az ételt azóta persze többször is átdolgozták. Pulykamell, csirkemell, palacsinta is megtöltésre került és a töltelék is néha kiegészül gombával, zöldségekkel, stb.
Tálalási módként széles közben elterjedt a Cordon bleu ferdén történő kettévágása, vagy felszeletelése. Ugyanígy nagyon népszerű a reszelt sajttal történő megszórás is.
Talán el is érkeztünk a mondanivaló végére. Tiszteld ezen híres étel eredetét és ne kérj “Gordont” a vendéglőben!
Ha tetszett a bejegyzés, akkor látogass el Grocceni receptoldalára is: http://www.grocceni.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: