Azt hiszem úgy tíz éves lehet az a svájci bolthálózat ezen magyarországi egysége, ahová párom és gyerekeim jóvoltából meglehetősen gyakran járunk.
Férfi létemre nem nagyon köt le a téma, de méltósággal viselem az ott eltöltött időt. Állati nagy türelmem van az ilyenhez, melyet párom már többször szóvá is tett, másoknak is szokott vele dicsekedni. Büszkén tettem zsebre ezt a dicséretet és hát én is el szoktam mesélni baráti körben a tényt.
Az első években az oda telepített mese TV-t néztem. Kedvencem a Babe kismalac története volt – ezt játszották leggyakrabban.
Mindig is volt nálam távirányító lehetőség. Kezdetben a távirányítós karórám, majd később okostelefonra telepített applikáció, mellyel nagy poénokat lehet boltokban, szállodákban csinálni. A legtöbbször maximumra toltam fel a hangerőt, majd fütyörészve tovább álltam. A videofilm megállítása, kimerevítése, előre-, illetve visszatekerése is “nagy örömöt” okozott a gyerekek körében (olyan is volt, hogy valaki elsírta magát). Nem akartam feltűnősködni videofelvétel készítésével, de érdemes lett volna filmre venni a gyerekek, na és persze az eladók reakcióját. Majd egy külön bejegyzésben meg fogom írni azon tréfákat, poénkodásokat, melyeket egy unatkozó ember a boltokban elkövethet, illetve melyeket magam is elkövettem már.
Vissza a ruházati áruházhoz:
Később a telefonommal játszottam, mobilneteztem, telefonomon rendeztem az ikonokat, telefon névsort. Töröltem képeket, illetve általában itt töltöttem le az új applikációkat is. Aztán egy idő után már a telefon sem kötött le – de hát valamivel el kell tölteni az időt ….
Elkezdtem le-föl mászkálni az áruházban. Nézegettem a ruhákat – még férfi ruhákat is! Megfigyeltem, hogy egyszer csak felcserélték a férfi és a női oldalt. Nézegettem a gyerekruhákat, különösen azokat, melyeken aranyos figurák vannak. Néhányat lefényképeztem és elküldtem a gyerekeimnek, hogy ha egyszer unokával ajándékoznak meg bennünket, akkor nagyon szép cuccokat vesznek majd nekik a nagyszülők.
Aztán “teremsakkot” játszottam. Ez a saját magam által kitalált játék arra épül, hogy számolgatom a járólap köveit, beszorozgatom őket vízszintesen és függőlegesen, stb.
Egy ilyen körbe sétálás során vettem észre, hogy az eladótér falainak mentén a ruhák alatt más színe van a világos szürke járólapnak.
Milyen érdekes, hogy a máshol homogén szín itt sötétre vált. CSAK NEM KOSZ? …. gondoltam, de hát nem sok eszköz állt rendelkezésemre ennek igazolására.
Aztán jött a zseniális ötlet: jókora mennyiségű nyálat összegyűjtve ráköptem, majd a cipőmmel elegánsan “elcsiszáltam”. Jéééé, hát egy vízoldható…..
Az említett koszt kb. három éve figyelem és van egy olyan érzésem, hogy itt még soha nem mostak fel. Egyszer írtam is a honlapon található email címre, de válaszra sem méltattak. Helyben pedig azért nem szóltam, mert nem fogom megbélyegezni magamat és családomat egy “kötözködő vásárló” címmel. Hiszen szinte hetente látogatjuk meg az áruházat.
Nem áll módomban megnevezni sem a bolt nevét, sem a várost, címet, stb. Bízom benne, hogy ezen bejegyzés során magukra ismernek és beleveszik a takarítási rendjükbe a rendszeres felmosást.
Kapacitás lenne rá, hiszen a képek készítésekor (2017-10-06) az eladó/boltvezető fiú folyamatosan csapta a szelet ez egyik eladó hölgynek.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el Grocceni weboldalára is: http://www.grocceni.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: