Elolvasok egy régi receptet, amely hozzávalóként egy pohár tejfölt ír. Ezt mindig is úgy értelmeztem, hogy két deci, vagy 200 ml.
A boltban kapható 180 ml-es, 170 ml-es, 150 ml-es, sőt most már igen kecses dobozban 130 ml-es tejföl is. Melyiket vegyem, vagy melyikből vegyek kettőt?
Előjön belőlem a gonosz – miért teszik ezt velem, velünk? Szándékosan nem írok márkát, vagy boltot, hiszen mindenki ezt csinálja. Miért?
A hajdani “nagy tejföl”, vagy “családi tejföl” fél literes, vagy 500 grammos volt. Most van 450 ml-es, 420 ml-es, 370 ml-es, sőt 330 ml-es is. Miért?
Az italos, pálinkás üvegek egyre magasabbak és egyre karcsúbbak. Emellett a térfogatuk egyre kisebb.
Sajnálatos módon megjelentek a félliteres borok, holott mindenki úgy tudja, hogy a borospalack 0,7-0,75 liternyi folyadékot rejt magában. Jól kinéző kecses bort ajándékozhatunk, de az csak fél literes, ami elsőre fel sem tűnik.
Ha már az italoknál tartunk, ne menjünk el az alkoholfok mellett sem! Ezelőtt 30 évvel még 40 %-osok voltak az égetett szeszes italok, mint ahogy ma is egy márkás orosz vodka, vagy francia konyak ilyen.
Most lehetetlen neveken lehet röviditalokat, “égetett szeszes italokat” kapni. 34, 32, sőt 28 százalékos is létezik.
El tudom képzelni, hogy a “piás” vásárló megveszi a nevesincs csodát és nem jön a hatás. Sokkal többet kell belőle fogyasztani a jó kedv eléréséhez. A szokásosnál több vizet vásárolt magas áron.
Érdemes a szeszes italok alját megnézni, megtapogatni, mert a kúpos kialakítás is rejt némi optikai csalódást, melytől nagyobbnak látszik a palack. Van olyan konyak, hogy már szinte a palack közepéig is beér a levegő kúp.
Következő esetünkben egy ásványvízről lesz szó:
Adott egy jó minőségű, igazi ásványvíz a forráskút nevével. Aztán megfelelő marketing módszerrel kitaláltak neki egy olyan új fantázianevet, amely aztán a külföldi vendég előtt is megállja a helyét. A hangzatos név mellé aztán jött egy kissé hihetetlen mese is, hogy a történelem során sok ezer kilométerre vitték az uralkodó asztalára.
Ezidáig még rendben is lenne a dolog, hiszen nem történt semmi olyan, ami bántó, vagy sértő lenne.
Aztán vitték a szép üvegbe palackozott, szép címkével ellátott italt mint a cukrot. A vállalkozás már nem tudta kielégíteni a meglehetősen megugrott igényeket. Tenni kell valamit! Gyorsan meg is született a megoldás: Az eredeti karsztvizes kúttól nagyon messze – közben még egy élővíz is található – vásároltak egy forrást. A táj is teljesen más – kőzet még a környéken sincs. Ezen víz íze, minősége köszönőviszonyban sincs az eredeti jóízű igazi ásványvízzel.
A cég egyébként tekintélyes bírságot is fizetett – persze még így is megérte, mert óriási az eladott palackmennyiség.
Az alábbi történet előtt egy viccet kell elmesélnem:
Rendőr bemegy a hangszerboltba és azonnal mondja az eladónak: – Kérem azt a piros szaxofont és azt a fehér tangóharmonikát!
Az eladó teljesen higgadtan mondja a következőt: – Uram, a poroltó készülék még csak hagyján, de a radiátor nem eladó!
Mi is a vicc tanulsága?
Hát az, hogy ne cselekedjünk, ne beszéljünk meggondolatlanul, elhamarkodottan!
Most pedig következzék az ÍR VAJ esete:
A hazánkban állomásozó szupermarket hálózat a saját vajai mellett 599,- Forintért árusítja a zöld csomagolású nagyon finom ír vajat. Borsos ára miatt azonban nem nagyon viszik, hiszen ott a két fajta olcsóbb német vaj.
Egyszer aztán áthúzták az árat és a finom ír vajat 399,- Forintért árusították. Nosza rajta! mindenki vitte is, mint a cukrot, hiszen még egy százassal olcsóbb is, mint a szintén 250 grammos német vaj.
Így volt ez egy hétig, két hétig, három hétig …. aztán egyszer csak eltűnt a finom ír vaj. Egyszerűen megszűnt az árusítása. A vásárlók kénytelenek voltak visszatérni a régi német vajhoz.
Megint eltelt három hét és láss csodát. Újra megjelent a polcon a jellegzetesen zöld csomagolású vaj.
Az egyik vevő a következőt mondja a párjának: – Figyelj csak anyukám, újra van az a finom vaj …. veszek hármat, hátha megint nem lesz. És a vásárlók nem néztek se nevet, se árat, hanem vitték, mint a cukrot, ki kettesével, ki hármasával.
Ez a vaj a régi ír vaj megtévesztésig hasonló mása. Nem Írországban, hanem Németországban gyártják és most is (2017-05-03) 599,- Forint az ára.
Annyira jól csinálták, hogy tanítani kéne. Lehet, hogy tanítják is.
Az EGYKILÓS VIRSLICSOMAG:
Az előbb említett multi csinálta meg a következő trükköt, melyet ezen sorok írója is felháborítónak tart.
Több mint tízféle virsli árusítottak, melyek közt volt műanyagos, hámozott, kollagén borítású és valódi juhbeles is, mindezek különféle kiszerelésekben.
Nekem nagyon ízlett egy 1 kilogrammos súlyú sertésvirsli, melynek az árát is barátságosnak tartottam. Évekig vásároltam a család legnagyobb megelégedésére. Lecsós virsli, hagymás, vagy majonézes virslisaláta, grillezett virsli, vagy csak úgy főzve mindig kedvencünk volt. Mindig tartottunk belőle a hűtőben, illetve a fagyasztóban.
Aztán jött a reform, valaki rájött, hogy nagyon viszik – mert megéri! Az egykilós csomagok helyett megjelentek az 500 grammosak, melynek az ára már koránt sem annyira kifizetődő.
Kávéházi szalvéta:
Bizonyára mindenki ismeri az egylapos szalvétát, melyből kedved szerint kettőt, hármat is összefoghatsz. A legtöbb menzán, üzemi étkezdében is ilyet kapunk. Mi még most is úgy írjuk fel a bevásárlólistára, hogy “800-as szalvéta”, mert ennek története van. A szalvéta csomagban az alábbiak szerint alakultak a darabszámok és a méretek:
- Először 800 darab volt benne és akkor még a neve is az volt, hogy “800 darabos szalvéta”.
- Kávéházi szalvéta lett a neve és 700 darabra csökkent a feltöltés.
- 600 darabos lett.
- 500 darabos lett és más lett a gyártója.
- 400 darabos lett és a mérete is kisebb lett (two in one). Így nem olyan feltűnő az aránytalan csomagvastagság.
- Megint más gyártó, aki kivett további 50-et a csomagból.
A történetnek van egy másik ága is. Figyelj oda, mert van egy kísértetiesen hasonló, de 100 darabos csomag is
A következő példa ugyan nem élelmiszer, de folyékony: Hazai gyártmányú sósav egy literes flakonban x Forintba kerül. Mellette ugyanakkora flakonban kapható vízkőoldó literje 2x Forint. Mindkettő címkéjén egyértelműen közlik az összetételt. Ha vízkőoldót veszel, akkor pontosan négyszeres árat fizetsz ugyanannyi sósavmennyiségért.
Számolj !!!
Na most kimentem a konyhába és megnéztem a 2 deci kisdobozos tejfölt. 175gramm. Hogy az édesjóanyukátok…! Ebből az következik, hogy ezt a márkát sem veszem többet.
Kereskedők, nem csak multik, de láncok. Csirkearhát, mert válogatós a kutya, áfa csökkentés előtt 40-140 ft között, mióta csökkent, 170 alatt mutatóban sincsen.Ugyan attól a gyártótól, egy azon üzletben azonos tartalommal, kefír, tejföl 20-40 % árkülönbséggel. Rizs korábban 170-800 ft között, most szerdáig 270 a lagolcsóbb, onnan hét végéig csak 370-től felfelé…..
…és a 0,5 l-es dobozos sör? Ami gyakran 0,4 l-es? Itt most nem idézném, hogy mit szóltam hozzá, amikor otthon észrevettem a csúsztatást… Mert hogy mint a tejföl esetében is, evidensnek vettem, hogy annyi az annyi. Hát nem. És néha rettenetesen bosszant, hogy úgy kell a boltban vásárolni, mintha kommandós lennék egy bevetésen, mindenre odafigyelni, pillanatnyi kihagyás, és már be is paliztak. És hiába látom be, hogy ez a marketing, rosszul esik nekem, mint vevőnek.