Hévízen esett meg velünk a következő történet:
A sétáló utcán szinte kínálta magát az a kávézó, mellyel naponta szemeztünk. De hát naponta más helyet teszteltünk.
A terasz részen foglaltunk helyet és élveztük a gyönyörű időt. A többi asztalnál vegyesen ültek magyarok és külföldiek – a legérdekesebb egy holland meleg pár volt, ahol egyértelmű volt a “szereposztás”.
Szóval, ráérősen ücsörögtünk, fogyasztottuk a kávénkat és a fagylaltunkat. Ezalatt módunk volt megfigyelni a fizetési szokásokat.
Külföldi vendég:
Fizetek – szól a vendég.
Azonnal – mondja a pincérnő és már ott is terem. Elveszi a papírpénzt, visszaad és részéről a tranzakció be is fejeződött.
Magyar vendég:
Fizetek – szól a vendég.
Azonnal – mondja a pincérnő, elveszi a papírpénzt, bemegy a kávézóba, majd a nyugtával, valamint a visszajáróval tér vissza.
Ezen érdekes kis jeleneteket módunkban állt többször is megfigyelni. Soha nem bukik meg, hiszen az adóhatóság – köztünk legyen szólva – meglehetősen régimódi módszerekkel dolgozik. Párban járnak, csak a saját fogyasztásukról vehetnek fel jegyzőkönyvet. Fogyasztásuk pedig meglehetősen szerény.
Az viszont elgondolkodtató, hogy a forgalom nagyobbik hányadát kitevő külföldi vendég után nem adózik a tulaj. Hévíz városa ugyanúgy elesik az adóbevételektől, mint az ország. Nem szeretnék itt gazdaságpolitikai, adózási morál, stb dolgokba belemenni, de így egy helyben topogunk. Ez úgy látszik senkinek sem fáj.
Ezalatt külföldön:
Olaszországban egy tengerparti üdülőhelyen fagyit vettem este tizenegykor. Otthagytam az aprópénzes tányéron a kapott nyugtát. Aztán futva jött utánunk a fagyis fiú és a kezembe nyomta. Ugyanis ott egy esetleges ellenőrzés során a vásárlót is megbüntetik, ha nincs a vásárlást igazoló nyugtája. Hát ettől még igencsak messze állunk.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el Grocceni oldalaira: http://www.grocceni.com
Mentés