Ezelőtt húsz-huszonöt évvel körülbelül egyféle ásványvíz volt a polcokon. Nem volt külön buborékos, vagy mentes. Aztán valami nagyon megváltozott. Mindenki köbméter számra hordja haza, a munkahelyre, a kirándulásra a palackozott vizet. A bevásárlások során az ásványvíz teszi ki a legnagyobb súlyt, megelőzve a szeszes italok, zöldségfélék, vagy húsok súlyát.
Annak idején a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy aki megszomjazik annak ott a csap. Abból csináltuk a szódát is. És felnőttünk palackozott víz nélkül.
Mitől is lettünk ilyenek? Mi okozza az ásványvíz mindent elsöprő sikerét?
Érdemes lenne elgondolkoznuk azon, hogy éves szinten mekkora költséggel jár ez nekünk.
Nem akarok senkit megsérteni, vagy bárkit magamra haragítani, de valami olyan nagyvonalúság, mondhatni nagyképűség lett úrrá az embereken, ami nem enged semminemű létjogosultságot a jó öreg csapvízben.
Amerikában a világ legtermészetesebb megnyilvánulása, ha egy vendéglátó egységben “tap watert”, azaz csapvizet kérünk. Még jeget is tesznek bele és semmiképpen nem néznek bennünket fukarnak.
Sajnos családom körében is ezt a tendenciát látom. Olyan karsztvíz folyik nálunk a csapból, hogy azt akármelyik neves ásványvízmárka megirigyelhetné. Én iszom egyedül, a többiek pedig mindenféle “ügyes” trükkel trendivé változtatott ásványvizet. Az egyik ilyen a Kisalföldről származik és ivóvíz van a palackra írva.
Éttermekben egyre több helyen szolgálják fel “ásványvízként” az utóbbit. Az emberekben már ásványvízként rögzül a palackban található átlátszó folyadék.
Van babáknak való, nevezetes külföldi márkájú is, hiszen az úri gyerek csak ilyen vizet fogyasztva válhat normális felnőtté. Különben csenevész lesz az a kölök és talán meg sem éri a felnőtt kort.
A csúcsot az képviseli, hogy az egyik legnagyobb állatbolt hálózat üzletében volt szerencsém látni házi kedvenceknek való ásványvizet, ugyanis a kutyának, macskának nem jó ám a csapvíz.
Van még a kereskedelemben lúgos kémhatású ásványvíz, PI-víz, meg még ki tudja hányféle.
Nem beszéltünk még a sok-sok PET palack által a környezetre gyakorolt káros hatásról. Ez egy nagyon komoly környezetszennyezés, hiszen a szelektív szemétgyűjtés még igencsak gyerekcipőben jár.
Az ország területének nagy részén fogyasztják az emberek a mélyfúrású kutakból feltörő úgynevezett ártézi vizet. Az ilyen víz számomra ihatatlan, nem oltja a szomjamat. Olyan, mintha desztillált vizet inna az ember. Persze a helyi lakosok ezt szokták meg – nekik viszont nem ízlik a magasabb ásványi anyag tartalmú víz.
Kiesett a szappan a kezemből, olyan jól habzott az alföldi fürdőszobából folyó víz hatására.
Az ártézi víz hátrányai: nem oltja a szomjat, nem kerülnek értékes ásványi sók a szervezetünkbe.
Az ártézi víz előnyei: a hüvelyesek (bab, lencse, stb.) fele annyi idő alatt megfőnek benne, kevesebb mosószerre, mosogatószerre van szükség, a ruhák jobb illatúak, nincs vízkőképződés a fürdőszobában, mosógépdobon.
Én a következő szubjektív csoportokba sorolom a vizeket, ásványvizeket:
Ha tetszett a bejegyzés, akkor látogass el Grocceni receptoldalára is a: http://www.grocceni.com