Kiszállás a kocsiból kellemetlen áramütés nélkül

Itt a nagy nyári meleg és vele együtt az évente visszatérő kellemetlenségek. Mikor kiszállunk a kocsiból és bármilyen vezető tárgyhoz érünk, akkor azonnal átugrik a szikra és kellemetlen, ám veszélytelen áramütést érzünk. Sokan már előre rettegnek tőle.

Miről is van szó?:

A gumikerekeken – tehát szigetelő lábakon – haladó autónk a szintén száraz dörzsölő menetszéltől sztatikusan feltöltődik. Mi belül pedig a műszálas ülésen műszálas ruhánkkal izgünk-mozgunk, fészkalódunk és szintén feltöltődünk. Teljesen mindegy, hogy melyiket nézzük, de úgy szállunk ki, hogy vagy a kocsi, vagy mi, vagy pedig mindkettőnk több ezer voltos (kilovolt) feszültségre töltődik fel. Ez a töltés aztán ki szeretne egyenlítődni. Teljesen mindegy, hogy egy másik test, másik ember, talaj, kerítés stb. irányában, de ezt akarja tenni.

Mit tehetünk ellene?:

Természetesen többféle megoldás, módszer létezik, melyek némelyikét e sorok szerzője találta ki a sok-sok év alatt.

Jó kocsi – rossz kocsi:

A probléma szempontjából nincsen jó kocsi, vagy rossz kocsi, drágább, vagy olcsóbb, vadonatúj, vagy régi. A négy gumikerék a lényeg, melyek elektromos szigetelőként működnek.

Egy különbség azonban mégis van az új és a régi autók között. Mivel, hogy a régebbi típusok utastere nincs ilyen szépen beburkolva, könnyebben találunk a kiszállásnál segítő fémfelületet.

Akik “hardveresen” oldják meg:

Az utakon gyakran látni olyan előttünk haladó teherautókat, kamionokat, tartálykocsikat, melyekről egy lánc, vagy huzalseprű lóg az úttestre és levezeti a töltéseket. Ez különösen a gyúlékony anyagot szállító tartálykocsik esetében haszni.

Autós boltokban mi is vehetünk ilyen “vezető gumiból” készült egyetlen csavarral felcsavarozható szalagot, mely elvileg levezeti a kocsi töltését. Engem bizony akkor is megrázott, mikor ilyet használtam, ugyanis a menetszélnek köszönhetően menet közben nem ér le és a megállásnál nem biztosít kellő kontaktust a talajhoz.

Az a fránya fizika:

Sokan utálták a fizikát, ahol mindenféle “felesleges” dolgokat kellett megtanulni (Coulomb törvény, elektromos megosztás, stb. Pedig ebben a bejegyzésben ezekről van szó. Ha kiszállok a kocsiból a szigetelő cipőmben és hozzáérek az autóm valamely fém részéhez, akkor az a bizonyos szikra maga az elektromos megosztás, azaz egyforma töltésünk lesz (nekem és az autómnak).

A tanár meg anno mindenféle fém gömböket közelített egymáshoz, szikráztatta őket – ahelyett, hogy eme szép autós példát mesélte volna el.

Nem csak az autóban:

Otthon, a hivatalban is kerülhetünk hasonló helyzetbe. A műszálas kárpitú gurulós széken műszálas ruhában bizony feltöltődünk, aztán a fémkilincs, a radiátor megfogása, kézfogás a főnökkel, puszi a kolléganőnek – már csattognak is a szikrák.

Itt is hasznos lehet a fal érintése, hogy lassan levezessük töltésünket.

Tréfálkozzunk vele:

Akár vicces dolgokat is csinálhatunk vele – ha már itt van velünk a jelenség:

Ha tetszett a bejegyzés, akkor látogasd meg a következő oldalt is: http://www.grocceni.com

Címkék: , , , , ,
Tovább a blogra »