Az “emészthető bél”-ről

• Carlo Grocceni
• 2017. május 31. szerda

Szombati ebédhez vásároltam egy hazai terméket. Az áruházban óriási volt a választék és némi hezitálást követően egy hazai termék mellett döntöttem. Jól nézett ki (megszólalásig hasonlított a nürnbergi kolbászkákhoz), nagyobb is volt a csomag és így persze sokkal barátságosabb volt az ára is. Miért ne támogatnánk a hazai ipart?!

Csináltunk petrezselymes újkrumplit, fejes salátát, na meg kikészítettem a mustárt és az ajvart is.

Nosza jöhet a kolbászkák sütése. Serpenyő mellett döntöttem, abban sütöttem, hiszen így szoktam meg a nürnbergi kolbászkáknál is. Olajon elkezdtem sütögetni, rázogatni. Egyszer csak furcsa dolgok történtek. A kolbászkák végeinél a bél elkezdett eltávolodni a kolbászokról és szinte – nem szép dolog élelmiszerekre ilyen szavakat mondani – fitymabőr-szerű tüneménnyé váltak.

Na mindegy! Folytattam a sütést, ahogy szoktam rázogattam a serpenyőt. A java még csak most jött: a kolbászokról hártyaszerű rétegek kezdtek leválni. Nagyon elkeserítő volt a látvány. Aztán tálaltam. Nehezen tudtam a villát a kolbászokba szúrni, nem mutatott semmi “roppanós” tulajdonságot. Ahogy hűltek a kolbászok, egyre jobban visszasimultak, szinte már “ráaléltak” a levált rétegek a kolbásztestekre. Az ízére nincs panaszom, de meglehetősen rosszkedvű voltam ezen szombati ebéden.

Nem hangsúlyozta ki a csomagolás, hogy úgynevezett “emészthető bélbe” töltötték a cuccot. Ha tudom, akkor biztosan ez eredeti nürnbergi mellett döntök.

Időközben utánaolvastam a neten, hogy mi is ez az anyag, miből készül, milyen termékeket töltenek bele?

Idézem:

“A hazánkban felhasznált kollagén, vagy emészthető műbél sertések bőréből készül. A disznóbőrt megfőzik, CaCl-t, azaz kalcium-kloridot adagolnak hozzá, majd egy megfelelő berendezéssel megfelelő kaliberű “belet” húznak belőle. Virslit, szafaládét, krinolint, grillkolbászt, felvágottakat töltenek bele. Nagy előnye az állandó kaliber (átmérő).”

Szóval ha jól értelmezem, akkor amiből nem lesz cipő, kesztyű és táska, azt felhasználja az élelmiszeripar.

Hát én nagyon nem szeretnék ilyet enni !!!!

Egy Aranyláz-kutyaidők című régi némafilm jutott eszembe, ahol a nagy ínségben Chaplin megfőzte és jóízűen el is fogyasztotta a bakancsát.

Más kérdés a felvágott, hiszen arról az üzletben – vagy ha nem, akkor otthon lehúzom én – eltávolítják a borítást.

Aztán előkerestem az archívumomból néhány régebbi képet is. Ezekről már sajnos teljesen megfeledkeztem.

Egy időben rendszeresen egy zalakarosi négycsillagosban töltöttük a szilvesztert. Ez így volt egészen az utolsó alkalomig, mikor is a folyamatos színvonalromlást követően eljött az a bizonyos éjfél.

Mindig is vártam ezt az időpontot, mikor a több órás táncot követően az ember gyomra újra fogadni tudja a földi jókat. Aztán a svédasztalra nézve már nem volt kedvem a virslihez. A virslik végét megnyirbálták, a második feltöltésnél pedig már a rongyos-cafrangos verziót tálalták. A végek skalpolása úgy történhetett, hogy valamelyik szakács megpróbálta “eladhatóvá” tenni.

Nem beszéltem senkivel, így csak sejtem, hogy mi volt a sok vendég véleménye a zalakarosi virsliről. Szerintem velem együtt sokan inkább a korhelylevest fogyasztották.

Jó hírét vitték a németek, osztrákok, csehek a zalakarosi “specialitásnak”. Persze szégyene ez az egész magyar szállodaiparnak és gasztronómiának is.

A szálloda megtehette volna, hogy juhbeles virslit választ, de még a műbeles virsli is jobb lett volna, ha annak főzés előtt megfelelően lehúzzák a “bőrét”.

A legnagyobb probléma pedig az, hogy – főleg Magyarországon – nincs elegendő báránybél.

Ha tetszett a recept, akkor látogass el Grocceni receptoldalára is:  http://www.grocceni.com